Kiera Cass: Az Elit (Párválasztó 2.)
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK.
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el.
Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…
Szerencsém volt, mert már rögtön A Párválasztó elolvasása után elkezdhettem a második rész olvasását, így nem zökkentem ki a történetből, Illéa világából. Az első kötet lezárása nem volt függővég, inkább afféle előremutatás a következő részre, amiből sejthettük, mit várhatunk a folytatásban. Az elsőhöz hasonlóan a második könyv története sem annyira feszültségteli vagy pörgős, inkább a karaktereket mutatja be kicsit részletesebben.
Akad persze néhány izgalmas pillanat, váratlan helyzet vagy drámai esemény, melyek érdekesebbé teszik a cselekményt, pl. a lázadók újabb támadásai, vagy éppen Marlee titka, melynek súlyos következményei lesznek. Ez kissé kiszámítható volt, valami ilyesmit sejtettem a háttérben. Néhány apró információt megtudhatunk a lázadókról, és sejteni lehet, mit akarnak. Sok minden kiderül Illéa megalapításáról, történelméről is. Egyre több szerepet kap a disztópia-szál. A háborúval kapcsolatban is van valami titkolózás, erre biztosan fény derül a harmadik kötetből. De a könyv fő szála nem más, mint America folyton változó, egyre bizonytalanabb érzelmi élete. Egy része még mindig szereti Aspent, de már Maxonhoz is komoly érzések fűzik. Nemcsak a két fiú között őrlődik azonban, hanem az is kérdés számára, akar-e egyáltalán hercegnő lenni, vágyik-e ilyen életre. Aztán már az a kérdés is felmerül, hogy alkalmas-e rá, megvan-e benne az ehhez szükséges erő, határozottság, higgadtság? Úrrá lesz rajta a féltékenység, a bizonytalanság és az önbizalomhiány. Maxon azt mondja, őt akarja, de néha nem úgy viselkedik. Americával együtt mi is végigmegyünk ezen az érzelmi hullámvasúton.
A mérleg hol Aspen, hol Maxon felé billen. Ebben a részben mindkét fiút sikerült kicsit jobban megkedvelnem, bár néhány helyen jobban eltávolodtak tőlem, máshol meg kifejezetten bosszantott a viselkedésük. Aspenben főleg a meggondolatlansága nem tetszett. Nem értettem, hogyhogy nem fél (főleg azután, ami Marlee-val történt), hogy rajtakapják őket a titkos találkozóikon, beszélgetéseiken, vagy kacsintásaik, üzeneteik miatt. Maxonban pedig azt nem bírtam, hogy egyszer távolságtartó, napokig America közelébe se megy, nem beszél vele, máskor meg biztosítja arról, hogy neki csakis ő kell, közben pedig a többi lánnyal is szórakozik. Valahogy mégis határozatlannak és megingathatónak tűnt. America érzelmei Maxon iránt hullámzók, hol nagyon tetszik neki, hol csalódik benne, máskor már epedve várja, hogy láthassa, stb... Aspen iránti érzései néha háttérbe húzódnak, máskor jobban előtörnek, de azok mindig ugyanazok.
A szereplőket jobban meg lehet ismerni ebben a részben, America ezúttal kicsit többet szenved, mivel már neki is tetszik a herceg és most döbben rá, hogy igenis küzdenie kell érte. Közben viszont érte is két fiú verseng: Maxon és Aspen. Csak annyi a különbség, hogy Maxon ezt nem tudja. Aspen ezért előnyben van, no meg azért, mert Americával ők már jól ismerik egymást. Hátrányt szenved azonban abban, hogy ő nem tud annyit találkozni a lánnyal, amennyit szeretne és nem tud megadni neki annyi mindent. Hogy ki kerül ki győztesen ebből a csatából, majd a befejező kötetből kiderül. Én Maxonnak szurkolok, mert - bár egyikükért se vagyok oda teljesen - ő icipicit szimpatikusabb. Remélem, America felnő a hercegnői feladatokhoz és sikerül Maxonnal megreformálniuk az országot.
A mellékszereplők is árnyaltabb jellemekké válnak a második kötetben: jobban megismerjük a királyt, a királynét, az Elit tagjait. America családja újra feltűnik: a lányára minden körülmények között büszke apa, a neki fényes jövőt szánó anya, és a szeleburdi hugica, May. Önző bátyja ezúttal is próbál hasznot húzni America szerencsés helyzetéből. Ő egyáltalán nem szimpatikus. Ahogy a király sem. Gonosz és kegyetlen zsarnok, aki mindenáron ki akarja tenni Americát a palotából és a Párválasztóból. Nem elég, hogy a királynak nem szimpatikus, Maxon nem bízik benne és egyre jobban tetszik neki egy másik lány, Kriss, hanem a herceg még Celeste-tel is kavar. Az biztos, hogy főhősünk nehéz napokra számíthat, ha a palotában marad. Ám Americának már nem csak az a célja, hogy egy ideig még versenyben maradjon, hanem segíteni akar a népen és jobbá akarja tenni az országot.
Összességében jó kis könyv volt, érdekelt a sztori és olvastatta magát. Hatalmas csavarokra, gigantikus összeesküvésekre és akciófilmekbe illő jelenetekre ne számítsatok, de szép ruhákra, apró titkokra, hullámzó érzelmekre, szomorú és drámai pillanatokra igen. Cass gördülékeny stílusa, YA könyvekre jellemző egyszerű megfogalmazása segít, hogy hamar a végére érjünk. A borító pedig ezúttal is káprázatosan szép. A három kötet fedlapján az amerikai zászló színeiben játszó báliruhákat visel a lány (kék, piros, fehér). A tükrös háttér pedig misztikus, titokzatos hatást kölcsönöz a borítónak, ugyanakkor visszaadja a palotai élet csillogását is. Nagyon illik a könyvhöz, mind témájához, stílusához, hangulatához.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/17
Akad persze néhány izgalmas pillanat, váratlan helyzet vagy drámai esemény, melyek érdekesebbé teszik a cselekményt, pl. a lázadók újabb támadásai, vagy éppen Marlee titka, melynek súlyos következményei lesznek. Ez kissé kiszámítható volt, valami ilyesmit sejtettem a háttérben. Néhány apró információt megtudhatunk a lázadókról, és sejteni lehet, mit akarnak. Sok minden kiderül Illéa megalapításáról, történelméről is. Egyre több szerepet kap a disztópia-szál. A háborúval kapcsolatban is van valami titkolózás, erre biztosan fény derül a harmadik kötetből. De a könyv fő szála nem más, mint America folyton változó, egyre bizonytalanabb érzelmi élete. Egy része még mindig szereti Aspent, de már Maxonhoz is komoly érzések fűzik. Nemcsak a két fiú között őrlődik azonban, hanem az is kérdés számára, akar-e egyáltalán hercegnő lenni, vágyik-e ilyen életre. Aztán már az a kérdés is felmerül, hogy alkalmas-e rá, megvan-e benne az ehhez szükséges erő, határozottság, higgadtság? Úrrá lesz rajta a féltékenység, a bizonytalanság és az önbizalomhiány. Maxon azt mondja, őt akarja, de néha nem úgy viselkedik. Americával együtt mi is végigmegyünk ezen az érzelmi hullámvasúton.
A mérleg hol Aspen, hol Maxon felé billen. Ebben a részben mindkét fiút sikerült kicsit jobban megkedvelnem, bár néhány helyen jobban eltávolodtak tőlem, máshol meg kifejezetten bosszantott a viselkedésük. Aspenben főleg a meggondolatlansága nem tetszett. Nem értettem, hogyhogy nem fél (főleg azután, ami Marlee-val történt), hogy rajtakapják őket a titkos találkozóikon, beszélgetéseiken, vagy kacsintásaik, üzeneteik miatt. Maxonban pedig azt nem bírtam, hogy egyszer távolságtartó, napokig America közelébe se megy, nem beszél vele, máskor meg biztosítja arról, hogy neki csakis ő kell, közben pedig a többi lánnyal is szórakozik. Valahogy mégis határozatlannak és megingathatónak tűnt. America érzelmei Maxon iránt hullámzók, hol nagyon tetszik neki, hol csalódik benne, máskor már epedve várja, hogy láthassa, stb... Aspen iránti érzései néha háttérbe húzódnak, máskor jobban előtörnek, de azok mindig ugyanazok.
A szereplőket jobban meg lehet ismerni ebben a részben, America ezúttal kicsit többet szenved, mivel már neki is tetszik a herceg és most döbben rá, hogy igenis küzdenie kell érte. Közben viszont érte is két fiú verseng: Maxon és Aspen. Csak annyi a különbség, hogy Maxon ezt nem tudja. Aspen ezért előnyben van, no meg azért, mert Americával ők már jól ismerik egymást. Hátrányt szenved azonban abban, hogy ő nem tud annyit találkozni a lánnyal, amennyit szeretne és nem tud megadni neki annyi mindent. Hogy ki kerül ki győztesen ebből a csatából, majd a befejező kötetből kiderül. Én Maxonnak szurkolok, mert - bár egyikükért se vagyok oda teljesen - ő icipicit szimpatikusabb. Remélem, America felnő a hercegnői feladatokhoz és sikerül Maxonnal megreformálniuk az országot.
A mellékszereplők is árnyaltabb jellemekké válnak a második kötetben: jobban megismerjük a királyt, a királynét, az Elit tagjait. America családja újra feltűnik: a lányára minden körülmények között büszke apa, a neki fényes jövőt szánó anya, és a szeleburdi hugica, May. Önző bátyja ezúttal is próbál hasznot húzni America szerencsés helyzetéből. Ő egyáltalán nem szimpatikus. Ahogy a király sem. Gonosz és kegyetlen zsarnok, aki mindenáron ki akarja tenni Americát a palotából és a Párválasztóból. Nem elég, hogy a királynak nem szimpatikus, Maxon nem bízik benne és egyre jobban tetszik neki egy másik lány, Kriss, hanem a herceg még Celeste-tel is kavar. Az biztos, hogy főhősünk nehéz napokra számíthat, ha a palotában marad. Ám Americának már nem csak az a célja, hogy egy ideig még versenyben maradjon, hanem segíteni akar a népen és jobbá akarja tenni az országot.
Összességében jó kis könyv volt, érdekelt a sztori és olvastatta magát. Hatalmas csavarokra, gigantikus összeesküvésekre és akciófilmekbe illő jelenetekre ne számítsatok, de szép ruhákra, apró titkokra, hullámzó érzelmekre, szomorú és drámai pillanatokra igen. Cass gördülékeny stílusa, YA könyvekre jellemző egyszerű megfogalmazása segít, hogy hamar a végére érjünk. A borító pedig ezúttal is káprázatosan szép. A három kötet fedlapján az amerikai zászló színeiben játszó báliruhákat visel a lány (kék, piros, fehér). A tükrös háttér pedig misztikus, titokzatos hatást kölcsönöz a borítónak, ugyanakkor visszaadja a palotai élet csillogását is. Nagyon illik a könyvhöz, mind témájához, stílusához, hangulatához.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése