Kiera Cass: The Selection - A Párválasztó
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.
A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.
Még 2013-ban olvastam Kiera Cass trilógiájának első részét, de csak most jutottam el odáig, hogy értékelést írjak róla. Elsőre a könyv külleme ragadta meg a figyelmemet, a borítója egyszerűen gyönyörű. Egy szép, titokzatos lány szemet gyönyörködtető estélyi ruhában áll egy tükrös háttér előtt. A könyv címlapját elnézve nagyjából belőttem, miről szólhat a könyv, aztán a cím és fülszöveg ismeretében úgy döntöttem, nekem ezt el kell olvasnom. Néhol a Nagy Ő című televíziós párválasztó műsorra emlékeztetett a történet, máshol viszont valahogy az Éhezők viadalára hasonlított (itt is kiválasztottak vannak, akik közül csak egy nyerhet, közben végig filmezik őket).
Maga a sztori nem valami egyedi és nem is tartogat túl sok meglepetést, viszont kellemes volt olvasni. Igaz, hogy nagyjából sejthető volt, mikor mi fog történni és váratlan esemény alig-alig akadt, mégis élvezhető volt a történet. Akciódús rész nem sok volt benne (talán a lázadók két támadása, de az is csak kint zajlott, a szereplők pedig bent ültek és vártak, míg vége lesz), szóval véres csatajelenetekre ne számítsatok! A könyv főleg azoknak való, akik szeretik az ártatlan, bájos romantikát, a szép ruhákat és a középiskolás lányok rivalizálására emlékeztető intrikákat. Nem mondhatni, hogy pörgős vagy meglepő volt a sztori, inkább afféle bevezető kötet, bemutatja a szereplőket, Illéa ország törvényeit, polgárainak körülményeit, az uralkodócsaládot és a Párválasztó hagyományát. Elkezdi felvázolni a karaktereket és a köztük lévő viszonyokat. Jó volt kicsit belemerülni ebbe a mesebeli hercegnőknek való világba.
Főhősünk, America Singer egy egyszerű lány, aki az Ötös kaszthoz tartozik. Művész, szeret énekelni és hangszeren játszani. Van egy szerelme, Aspen, aki Hatos. Az ő kedvéért (a fiú szeretné, ha America az életben adódó egyetlen lehetőségről se mondana le miatta) jelentkezik a Párválasztóra, aminek célja, hogy Maxon koronaherceg feleséget találjon magának és jövőbeli királynét az országnak. America bekerül a 35 kiválasztott lány közé, közben azonban a társadalmi különbségek miatt Aspen szakít vele. America felejteni indul a Párválasztóra, a számára cseppet sem szimpatikus Maxon herceghez...
Ahogy azt sejteni lehet, a lány egyre jobban megismeri és megkedveli a herceget. America karaktere itt-ott szimpatikus volt, például mikor nem akart megváltozni, inkább egyszerű kis önmaga akart maradni. Néha viszont idegesítő volt, például első találkozása a herceggel, vagy a rúgás. Te jó ég! Lehet, hogy az író viccesnek szánta, vagy így akarta Maxon számára egyedivé és különlegessé tenni Americát, de nekem nem voltak szimpatikusak ezek a vonásai. És nem is tartom reálisnak, hogy egy lány így viselkedjen az ország uralkodójával, azt pedig főképp nem, hogy a herceg erre így reagáljon. Túl mesébe illő volt az egész, a herceg egyáltalán nem viselkedett hercegesen és ez kiábrándító volt számomra.
Maxon figurája az elején kissé karót nyelt, sznob benyomását keltette bennem, aztán kezdett kicsit emberibb lenni. Megismertük a gondjait, szándékait, érzései egy részét. A vége felé már kezdett vagányabb lenni, pl. mikor veszekedett Americával, ami kifejezetten tetszett. Ne legyen már olyan tejbetök! A túl előkelő, "kedvesem"-ező hercegtől a falra másztam, szerencsére utána kicsit javult a helyzet. Szóval jobban szerettem volna, ha Maxon valamivel határozottabb személy, de még így is inkább ő, mint Aspen.
America másik pasijelöltje igazi lúzer. Nem elég, hogy folyton magát sajnáltatja és megijed minden apró akadálytól, ami a kapcsolatuk útjába áll (pl. pénz, kaszt), még maga se tudja, mit akar. Hol szereti Americát és el akarja venni feleségül, hol szakít vele, aztán megint kell neki. Ki tud ezen kiigazodni? Én már biztos dobtam volna a pasit, egyáltalán nem volt kedvelhető figura. És az már csak hab a tortán, hogy pár hét alatt megnőtt! Rövid idő alatt lezajlott a sorozás, Aspennek véget ért a kiképzése, megtanult harcolni, megnőtt(!), magas és izmos lett? Néhány hét alatt?! Ne mááár! Ami pedig még rosszabb, hogy a kettejük közti mély érzéseket nem sikerült átéreznem, semmi nem utalt arra, hogy ő tényleg szereti Americát. A lány többször is kifejtette, hogy oda van Aspenért, de mégsem tudtam átélni a szerelmüket, nekem hidegnek, távolinak tűnt.
A könyv nem tökéletes, vannak hibái. Csak felsorolás szintjén említek néhány dolgot, ami nekem nem tetszett. 1. America reakciója, mikor megtudja, hogy beválogatták. Érzelemmentes volt, több megdöbbenést, bosszankodást, tanácstalanságot, hitetlenkedést vártam, hisz ő nem akart jelentkezni és el sem tudta képzelni, hogy őt kiválasztják!!! Aztán meg sem lepődött, csak nézte, hogy a mosolyát a képen és egy pillanat alatt elfogadta a helyzetet. Szerintem a valóságban egy lány nem így reagált volna. 2. Volt benne sok erőltetett és klisés jelenet is, pl. America sír és kimenekül a kertbe, közben egészen véletlenül(!) a herceg is pont arra jár! Micsoda véletlen! 3. Aztán ott vannak a lázadók támadásai, azokat lehetett volna kicsit részletezni, jobban bevonni az eseményekbe a szereplőket. Izgalmasabb lett volna, ha valakit megtámadnak, vagy valami. Elképzelhető, hogy ezt az írónő a következő részekre tartogatja, valószínűleg a lázadók csoportjainak és céljainak bemutatásával együtt. 4. Nem tetszett az sem, hogy Aspen olyan könnyedén, egyszerűen be mer lopózni Americához. Hogy merészeli? Hát nem tudom, miféle királyság ez, de úgy látom, senki nem tiszteli az uralkodót és cseppet sem fél tőle. Aspennek az a dolga, hogy őrködjön, nem az, hogy az egyik királynőjelölthöz osonjon be. Nem fél, hogy elkapják? És nem zavarja, hogy kockáztatja a saját életét, és Americáét? Ezt is meg lehetett volna izgalmasabban oldani, mondjuk túlfűtött, érzelmes pillantásokat váltanak egymással. Sokkal feszültségtelibb lett volna, ha nem omlanak rögtön egymás karjaiba, hanem csak később akarják tisztázni az érzéseiket. 5. És végül a nevek. Nekem egyáltalán nem tetszett se America, se Aspen neve. Furcsán hangzanak személynévként. Ezekre elég nehéz volt nem földrajzi névként gondolni, ami néha kizökkentett a történetből.
A nyelvezet egyszerű, könnyen olvasható, nem kell hozzá nagy szókincs, ami általában igaz a YA könyvekre. A ruhák gyönyörűek, a lányok között vannak kedvesek és gonoszak, a lányok közti harc még nem olyan kiélezett. Egyiküknek van egy titka, amire talán fény derül a másik két kötetből. A könyv könnyed sztorija, kellemes hangulata, közvetített értékei (barátság, egyéniség, Légy önmagad!, Szerelemből házasodj!, nem számít a kaszt, a szobalányok is emberek), ellensúlyozza sok hibáját, szóval összességében tetszett a könyv.
Főhősünk, America Singer egy egyszerű lány, aki az Ötös kaszthoz tartozik. Művész, szeret énekelni és hangszeren játszani. Van egy szerelme, Aspen, aki Hatos. Az ő kedvéért (a fiú szeretné, ha America az életben adódó egyetlen lehetőségről se mondana le miatta) jelentkezik a Párválasztóra, aminek célja, hogy Maxon koronaherceg feleséget találjon magának és jövőbeli királynét az országnak. America bekerül a 35 kiválasztott lány közé, közben azonban a társadalmi különbségek miatt Aspen szakít vele. America felejteni indul a Párválasztóra, a számára cseppet sem szimpatikus Maxon herceghez...
Ahogy azt sejteni lehet, a lány egyre jobban megismeri és megkedveli a herceget. America karaktere itt-ott szimpatikus volt, például mikor nem akart megváltozni, inkább egyszerű kis önmaga akart maradni. Néha viszont idegesítő volt, például első találkozása a herceggel, vagy a rúgás. Te jó ég! Lehet, hogy az író viccesnek szánta, vagy így akarta Maxon számára egyedivé és különlegessé tenni Americát, de nekem nem voltak szimpatikusak ezek a vonásai. És nem is tartom reálisnak, hogy egy lány így viselkedjen az ország uralkodójával, azt pedig főképp nem, hogy a herceg erre így reagáljon. Túl mesébe illő volt az egész, a herceg egyáltalán nem viselkedett hercegesen és ez kiábrándító volt számomra.
Maxon figurája az elején kissé karót nyelt, sznob benyomását keltette bennem, aztán kezdett kicsit emberibb lenni. Megismertük a gondjait, szándékait, érzései egy részét. A vége felé már kezdett vagányabb lenni, pl. mikor veszekedett Americával, ami kifejezetten tetszett. Ne legyen már olyan tejbetök! A túl előkelő, "kedvesem"-ező hercegtől a falra másztam, szerencsére utána kicsit javult a helyzet. Szóval jobban szerettem volna, ha Maxon valamivel határozottabb személy, de még így is inkább ő, mint Aspen.
America másik pasijelöltje igazi lúzer. Nem elég, hogy folyton magát sajnáltatja és megijed minden apró akadálytól, ami a kapcsolatuk útjába áll (pl. pénz, kaszt), még maga se tudja, mit akar. Hol szereti Americát és el akarja venni feleségül, hol szakít vele, aztán megint kell neki. Ki tud ezen kiigazodni? Én már biztos dobtam volna a pasit, egyáltalán nem volt kedvelhető figura. És az már csak hab a tortán, hogy pár hét alatt megnőtt! Rövid idő alatt lezajlott a sorozás, Aspennek véget ért a kiképzése, megtanult harcolni, megnőtt(!), magas és izmos lett? Néhány hét alatt?! Ne mááár! Ami pedig még rosszabb, hogy a kettejük közti mély érzéseket nem sikerült átéreznem, semmi nem utalt arra, hogy ő tényleg szereti Americát. A lány többször is kifejtette, hogy oda van Aspenért, de mégsem tudtam átélni a szerelmüket, nekem hidegnek, távolinak tűnt.
A könyv nem tökéletes, vannak hibái. Csak felsorolás szintjén említek néhány dolgot, ami nekem nem tetszett. 1. America reakciója, mikor megtudja, hogy beválogatták. Érzelemmentes volt, több megdöbbenést, bosszankodást, tanácstalanságot, hitetlenkedést vártam, hisz ő nem akart jelentkezni és el sem tudta képzelni, hogy őt kiválasztják!!! Aztán meg sem lepődött, csak nézte, hogy a mosolyát a képen és egy pillanat alatt elfogadta a helyzetet. Szerintem a valóságban egy lány nem így reagált volna. 2. Volt benne sok erőltetett és klisés jelenet is, pl. America sír és kimenekül a kertbe, közben egészen véletlenül(!) a herceg is pont arra jár! Micsoda véletlen! 3. Aztán ott vannak a lázadók támadásai, azokat lehetett volna kicsit részletezni, jobban bevonni az eseményekbe a szereplőket. Izgalmasabb lett volna, ha valakit megtámadnak, vagy valami. Elképzelhető, hogy ezt az írónő a következő részekre tartogatja, valószínűleg a lázadók csoportjainak és céljainak bemutatásával együtt. 4. Nem tetszett az sem, hogy Aspen olyan könnyedén, egyszerűen be mer lopózni Americához. Hogy merészeli? Hát nem tudom, miféle királyság ez, de úgy látom, senki nem tiszteli az uralkodót és cseppet sem fél tőle. Aspennek az a dolga, hogy őrködjön, nem az, hogy az egyik királynőjelölthöz osonjon be. Nem fél, hogy elkapják? És nem zavarja, hogy kockáztatja a saját életét, és Americáét? Ezt is meg lehetett volna izgalmasabban oldani, mondjuk túlfűtött, érzelmes pillantásokat váltanak egymással. Sokkal feszültségtelibb lett volna, ha nem omlanak rögtön egymás karjaiba, hanem csak később akarják tisztázni az érzéseiket. 5. És végül a nevek. Nekem egyáltalán nem tetszett se America, se Aspen neve. Furcsán hangzanak személynévként. Ezekre elég nehéz volt nem földrajzi névként gondolni, ami néha kizökkentett a történetből.
A nyelvezet egyszerű, könnyen olvasható, nem kell hozzá nagy szókincs, ami általában igaz a YA könyvekre. A ruhák gyönyörűek, a lányok között vannak kedvesek és gonoszak, a lányok közti harc még nem olyan kiélezett. Egyiküknek van egy titka, amire talán fény derül a másik két kötetből. A könyv könnyed sztorija, kellemes hangulata, közvetített értékei (barátság, egyéniség, Légy önmagad!, Szerelemből házasodj!, nem számít a kaszt, a szobalányok is emberek), ellensúlyozza sok hibáját, szóval összességében tetszett a könyv.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése