Tavi Kata: Nyitótánc
(Sulijegyzetek 1.)
Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat. Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten. A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián? Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít? Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban? Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.
Azt hiszem, ha ma egy magyarországi (kitalált) középiskolában játszódó ifjúsági regényt olvasunk, elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsuk Leiner Laura A Szent Johanna Gimi című sorozatával. Ilyen szempontból nehéz dolga van az írónak, mert ugye kötött keretek között dolgozik, valamilyen szinten csak ugyanarról a dologról kell írnia, de ezt úgy kellene tennie, hogy az olvasó ne vegyen észre üvöltő hasonlóságokat. Szerencsére Tavi Katának sikerült ezt megoldania. A Nyitótánc csak annyiban hasonlít az SZJG-re, hogy egy nem létező magángimnáziumban játszódik és a gimisek mindennapi életét mutatja be. A téma és a műfaj miatt hasonlóságok persze akadnak, de nem mondhatni, hogy a könyv SZJG utánzat.
Teljesen más az iskola, a szereplők, a tanárok, a hangulat és a problémák, melyekkel a diákoknak meg kell küzdeniük. A legnagyobb különbségeket a stílusban és a főszereplő jellemében látom. A Sulijegyzetek sorozatot négy részesre tervezi az írónő, ami azt jelenti, hogy a középiskola minden évére egy kötet jut. Amit kicsit kevésnek érzek, hisz az első kötet nem túl nagy terjedelmű, 359 oldal. Úgy érzem, ez kevés ahhoz, hogy egy egész tanév eseményeit elmeséljük, főleg így, hogy jóval több szereplő van a regényben, mint az SZJG-ben. Az osztálynak több tagja van, de a zsúfoltság miatt az volt az érzésem, hogy senkire nem jut elég idő. Az volt a legnagyobb bajom a történettel, hogy a karaktereket csak felszínesen ismerjük meg, mindenkit egy szóval, tulajdonsággal lehet jellemezni, közben pedig még a kinézetüket sem tudtam magam elé képzelni, nemhogy a személyiségük bontakozott volna ki előttem. Remélem, a következő részekben jobban megismerjük az osztálytársakat és a tanárokat (mert azoknak is csak a nevét tudom, de hogy ki mit tanít vagy mennyire szigorú, nem sikerült megjegyeznek).
Mint már mondtam, a szereplőkről (a nevükön és néhány tettükön kívül) nem tudunk meg semmit, nem válnak igazi egyéniséggé. A könyv elején, mikor egyenként találkoztunk az új osztálytársakkal, annyira érdekesnek tűntek a figurák, hogy teljesen magával ragadott a könny. Aztán ahogy tovább olvastam, a karakterek egyre jobban ellaposodtak, és már mindenki teljesen egyforma volt, illetve néhány olyan szereplő akadt, akit egy-egy jellemvonással lehet beazonosítani. Krisztián, a vállig érő hajú, kék szemű rockerkinézetű szomszéd srác egyelőre nem lopta be magát a szívembe, nem vált szimpatikussá, de ellenszenvessé sem, mert annyira nem sikerült megismernem a jellemét, hogy véleményt alkossak róla. Az viszont idegesített, hogy folyton megsértődött valami miatt, amit Lillával általában elfelejtett közölni. Márk szimpatikusabbnak tűnt, ő valahogy mindig Lilla mellett állt a nehéz pillanatokban, mikor a lánynak szüksége volt rá. Remélem, jó barátok lesznek Lillával. Vagy itt egy szerelmi háromszög kezd kibontakozni? Kristóf eredetileg érdekes személyiségnek tűnt, de aztán ő is beolvadt, míg a lányok közül mindenki klisés karakter, nem igazi egyéniség. Nagyon remélem, hogy a karakterábrázolásra a jövőben nagyon hangsúlyt fog fordítani a szerző, mert nálam ezen áll vagy bukik a sorozat sikere.
A kevéske karakterizálás mellett a túl gyorsan pörgő iskolaévet tudnám még hibaként említeni. Egy egész hónap le van tudva egyetlen fejezettel, ami enyhén szólva a túlzsúfoltság érzését kelti, nem is beszélve arról, hogy így heteket ugrunk és nem történik semmi, vagy ami történik, az még le sem cseng, el sem tudunk rajta gondolkodni és már ugrunk is a következő rendezvényre, eseményre, vagy balhéra. A fellépések, versenyek, bálok és meccsek túl gyorsan követik egymást, nincs idő egy-egy eseményt részletesebben bemutatni, vagy az ott átélt dolgokon elmerengeni. Ez a pörgés nem izgalmassá tette számomra a könyvet, hanem sietőssé és elkapkodottá. És ami még rosszabb, emiatt nem sikerült az igazán drámai vagy romantikus pillanatokat átéreznem. Többet időztem volna egy-egy felelés feszült pillanatainál, vagy egy iskolai bálon, vagy szívesen olvastam volna részletesebb baráti beszélgetéseket. A meccsek izgalmait sem sikerült úgy átéreznem, ahogy kellett volna, és ami a legfájóbb, a táncból sem kaptunk annyit, mint amennyit a cím ígér. A hetek telnek, a megpróbáltatások nincsenek részletezve, így nem is tűnnek olyan drámainak. A problémákon hamar túllendülnek a szereplők és úgy éreztem, ezáltal a gondok elbagatellizálódtak.
A stílussal is volt némi gondom, számomra túl kevés volt a leírás meg a párbeszéd és túl sok az olyan típusú mondat, hogy "Beszéltem a szüleimmel, aztán felmentem a szobámba és estig filmet néztem. Majd SMS-t írtam XY-nak és aludtam." Miről beszélt a szüleivel? Hogyan, milyen szavakkal, milyen stílusban? Milyen filmet nézett? Miről írt SMS-t? Semmi nincs igazán kifejtve és ez így egy olyan fogalmazás érzését kelti, mint mikor angol órán el kell mondani, mit csináltál tegnap. Nagy vonalakban, vázlatosan. És ettől tárgyilagossá, érzelemmentessé vált a megfogalmazás. A könyvbéli diákoknak egyébként nincsenek olyan nagy problémáik, azon kívül, kinek ki tetszik, milyen versenyen indul vagy hogy ki milyen ruhát visel. A lányok például azért nem beszélnek egymással hónapokig, mert egyikük túl kihívó ruhában érkezett a fellépésre. (?) Persze akadnak más konfliktusok is, de azok is félig megoldatlanok maradnak, és van jó pár titok, amit még nem fedett fel az írónő. A kis rejtélyek és a háttérben meghúzódó - valószínűleg - komolyabb problémák még ígérnek pár érdekes bonyodalmat. Bízom benne, hogy ezekkel jól fog bánni az írónő a folytatásokban.
Ami még zavart, az a mondvacsinált ürügyek a veszekedésre, az állandó sértődések, és az erőltetett konfliktusok voltak. Lilla folyton beolvas valakinek apróságok miatt. Ám a barátságokat sem éreztem olyan hihetőnek. Sokszor állapítja meg Lilla, hogy barátok vagy barátnők az adott szereplővel, a gond ezzel csak az, hogy ezt az olvasó nem érzi. Hogyan, mikor, mitől lettek barátnők? Ki milyen valójában, hogyan viszonyulnak egymáshoz, mitől is olyan jó barátok/barátnők? Ezek sajnálatos módon nem derülnek ki és olvasás közben azt vettem észre, hogy Lillának egyik pillanatról a másikra már mindenki a barátja és nem tudom, hogy jutottunk el idáig. Volt jó néhány vicces jelenet, meg poénos beszólás, ami szerethetőbbé tette a könyvet, de nem minden poén ütött akkorát, hogy emlékezetes maradt volna.
A könyv külleme a Könyvmolyképzőtől megszokott jó minőséget hozza, de a borítókép nekem zavaróan színes. Nem tudom igazán megfogalmazni, mi nem tetszik benne, valahogy túl harsány. Pedig a képek illenek a történethez: a kosaras fiú, a spirálfüzetre emlékeztető oldalsáv, a vonalas füzetlap és az I love dance kitűző mind jó választás volt. De hiányolom a tánchoz kapcsolódó további utalásokat és nem értem, a lány miért ennyire "téli". A hókristályok pedig már végképp kifognak rajtam, azokat sehogy se tudom hová tenni, hisz a regény egy egész iskolaévet ölel fel, nem csak egy évszakot. Főképp fiatalabbaknak ajánlom a könyvet, de a középiskolai éveikre visszagondolva nosztalgiázni szerető idősebb olvasók számára is okozhat kellemes kikapcsolódást. Összességében egy ígéretes első kötet, ifjúsági regénynek tökéletes, és ha az írónő a jövőben nagyobb hangsúlyt fektet az árnyaltabb kidolgozásra (mind a cselekmény, mind a karakterábrázolás terén), akkor jó kis sorozat lehet belőle. Gratulálok a szerzőnek és sok sikert kívánok neki, további műveit is szívesen olvasnám.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/3
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/3
Borító, küllem: 5/3
Összesen: 20/12
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése