Jennifer L. Armentrout: Ónix

Jennifer L. Armentrout: Ónix (Luxen 2.)

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás... Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban. De nem ez a legnagyobb problémánk. A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam... de ennek súlyos ára van. És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek. Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek? Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás. Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat...

A sorozat bevezető kötete, az Obszidián elment egynek, de már vártam a folytatást, így rögtön el is kezdtem olvasni a második részt. Ez azért volt jó, mert nem zökkentem ki a luxenek világából. Nagyon reméltem, hogy a második részre felfedezek némi eredetiséget a történetben, mert az első sajnos egy Twilight-fanfichez hasonlított. Szerencsére így is történt. Azt kell mondjam, az Ónix sokkal-sokkal jobban tetszett. Sikerült kilépnie abból a kategóriából, amit csak majmolásnak tartok, és önálló, egyedi regény lett. Saját történettel, egyre kidolgozottabb világfelépítéssel és izgalmas helyzetekkel.

A történet egyre jobb, teljesen más irányba halad, mint az első rész sztorija. Itt fő ellenségként a Védelmi Minisztérium lép fel, de ott sem egyértelmű a helyzet. Nem mindenki az, akinek látszik és nem biztos, hogy a játékban csak két (három) csapat vesz részt. Nem tudni, ki kinek dolgozik, ki kit ver át, ki miről tud és miről nem. Az pedig a legnagyobb kérdés, hogy kiben lehet egyáltalán megbízni, mert mindenki gyanús és nem tudni, ki kinek az oldalán áll. Nem is lehet igazán tudni, ki a főgonosz, mert több is van, akik egymás ellen tevékenykednek, ugyanakkor Katyéknek egyik se akar jót. Ám nem ez az egyetlen izgalmas szál a történetben. Vannak itt rejtélyek, bizalmatlanság, nyomozás, "kiképzés", különleges képességek, stb. Egy biztos: Katynek nincs könnyű dolga, nemcsak a Daemon iránti vonzalmával kell megküzdenie, hanem új képességeivel, majd ismert és ismeretlen ellenségével is, hogy megvédhesse magát és azokat, akiket szeret. 

Mi történt Bethany-val és Dawsonnal? Kicsoda Blake, és mi a célja? Mi lesz Katy-vel, milyen következményei lesznek annak, hogy Daemonnal összekapcsolódott? És tényleg csak a kötelék miatt tetszett meg Daemonnak? Mit akar és mit tud a luxenekről a Védelmi Minisztérium? Ha a luxen-téma síkján épp nem pörögnek az események, akkor szerelmi téren adódnak problémák. Gyakran történik hátra- és előrelépés is a szereplők közötti kapcsolatban, szóval egy pillanatig sem lehet unatkozni. Van néhány előre kiszámítható fordulat, de előfordulnak "körömrágósan" izgalmas történések is a könyvben. Egyes jeleneteket nagyon élethűen fest le a szerző, teljesen bele tudtam élni magam Katy helyzetébe. Párszor úgy éreztem, a szereplők közötti veszekedések csak afféle mondvacsinált okokból zajlanak, de minden egyes veszekedéssel jobban meg lehetett ismerni a szereplőket és az álláspontjukat, így ez is szórakoztató volt. 

A karaktereket jobban megkedveltem, mint az első rész olvasása során. Katy is és Daemon is közelebb került hozzám. Daemon megmutatta a másik oldalát, néha nagyon sajnáltam szegényt. Katy gyakran rossz döntést hozott és jó pár alkalommal bután viselkedett, nem abban bízott, akiban kellett volna, de őt is meg lehet érteni, csak a többieket akarta védeni. Dee kicsit mellékvágányra lett helyezve, de a végén történik vele néhány dolog, és kíváncsi leszek, hogy sikerül majd feldolgoznia. Ash ritkán jelenik meg a könyvben és Matthew-nak is csak néhány jelenete volt. Katy anyja, és új barátjával való kapcsolata viszont nagyobb szerepet kap a történetben.

A könyv fedőlapja tetszetős, a borítóképen szereplő pár hasonlít az általam elképzelt Daemonra és Katy-re (bár világosabb hajú lányt képzelek), de mindenképpen illik a könyvhöz. A pár testtartása, arckifejezése is megfelel a könyvbéli tartalomnak (együtt vannak, mert vonzódnak egymáshoz és van egy közös problémájuk, de egymásnak háttal, ami kifejezi a köztük lévő ellentéteket). A lilás árnyalatú erdős háttér is nagyon el lett találva, és érzékelteti a könyv itt-ott komor hangulatát. A sötét hangulatot néhány poén, romantikus jelenet, és a szereplők közötti vicces csipkelődés oldja. A regény végig feszültségteli, rejtélyes, drámai és nagyon jól tálalja az érzelmeket. Ebben a kötetben már igazi egyéniséggé váltak a főhősök, az pedig kifejezetten tetszett, hogy a köztük lévő érzelmek folyamatosan alakulnak ki, nem pedig instant szerelemről van szó, ahol a ötven oldal után már halálosan szerelmes egymásba a két főhős.

Nemcsak a romantikus szál nyerte el a tetszésemet, hanem az is, hogy a könyvnek van mondanivalója. Mérlegre kerül a lojalitás, a hiszékenység, a bizalom, a féltékenység, a szeretet, a barátság, és az, hogy ki mit képes megtenni a másikért (a szeretteiért), akkor is, ha ezzel elárulja, esetleg megbántja őket vagy másokat. A stílus, a megfogalmazás és a könyv nyelvezete tetszett, a fordításra és a kiadvány minőségére sem lehet panasz. Azt tudom, hogy már nagyon szeretném olvasni a harmadik részt, reméljük, az Opál eléri majd a második kötet színvonalát, mert ez nagyságrendekkel jobban sikerült az elsőnél. Várom a folytatást (remélhetőleg a Könyvmolyképző minél hamarabb tervezi kiadni), csak így tovább!

Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4.5
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4.5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18