Richelle Mead: A végső áldozat

Richelle Mead: A végső áldozat 

(Vámpírakadémia 6.)

Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől.

Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…

Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

Elérkeztünk a Vámpírakadémia sorozat újraolvasásának utolsó állomásához, a baljós című hatodik részhez, A végső áldozathoz. Emlékszem, a durva függővéggel záródó Örök kötelék után alig vártam, hogy megkaparinthassam ezt a könyvet. Aggódtam Rose-ért, kíváncsi voltam, hogy fogja (szó szerint vagy képletesen) kiverekedni magát ebből a helyzetből, mert most aztán tényleg nagy zűrbe keveredett. A könyv ezúttal is tele van izgalmakkal, meglepetésekkel, váratlan eseményekkel és fordulatokkal, ám ezúttal kevésbé pörgős részek is helyet kaptak a könyvben. Új karaktereket mutat be nekünk a szerző, akik a Vérvonalak című sorozatban kapnak majd fontosabb szerepet. Az előző kötetekben is láttunk erre való törekvést Mead-től: Eddie több szerephez jutott, hogy jobban megismerhessük, és kicsit többet tudhatunk meg Jillről és Sydneyről is, akik ebben a kötetben igen hangsúlyos szerepet töltenek be. Új szereplő például a nem túl szimpatikus, de kétségkívül érdekes figura, Angeline. 

Feltűnnek régi ellenségek és barátok. Rose kénytelen az ellenséggel együttműködni és egy barát árulását elszenvedni. Adrian feje fölött is összecsapnak a hullámok, szeretett nagynénje meghalt, a gyilkossággal a barátnőjét gyanúsítják és ki akarják végezni. Szerelmüket az is bonyolítja, hogy Rose volt pasija visszatért (szinte) a halálból, ami egyiküket sem nyugtatja meg. Adrian egyre nehezebb helyzetbe kerül, a lélekmágia hatásaival is meg kell küzdenie és kezdi elveszíteni a kontrollt. Lissának nagy próbatételeket kell kiállnia, miközben azon fáradozik, hogy segítsen Rose-nak tisztára mosni a nevét. Rose pedig ezalatt azon ügyködik, hogy Lissa segítségére légyen: szavazati jogot akar neki szerezni titokban tartott féltestvére felkutatásával. És ebben akad társa Sydney és Dmitrij személyében. 

Dmitrij megváltozása frusztráló volt az előző részben és már nagyon kezdtem Adrian-nek szurkolni, közben viszont a lelkem mélyén azt reméltem, visszatér a régi Dmitrij és újra egy pár lehetnek Rose-zal. Ebben a kötetben rengeteg Dmitrij-jelenetet kapunk, azt hihetnénk, hogy ettől jobban belelátunk a lelkébe, jobban megismerjük, de nem. Én úgy érzetem, Dmitrij még jobban eltávolodik tőlem és Rose-tól és bezárkózik a saját kis világába a bűntudatával. Az olvasót pedig kizárja. Nem akartam ezt érezni, de néha már idegesített Dmitrij jelenléte, önsajnálata, vezeklése és azt kívántam, bárcsak Rose végül Adriant választaná. Aztán a végén persze meggondoltam magam, mert tudtam, milyen érzelmi hullámvasúton megy keresztül Dmitrij, de valahogy mégsem volt az a tökéletes lezárása a szerelmi szálnak, amilyet vártam. Sajnáltam Adriant és itt nem éreztem már azt a tökéletes összhangot Dmitrij és Rose között, mint korábban, bár az utolsó jelenetük tetszett. A többi szálon minden jól alakult, örültem, hogy minden megoldódott, egyedül a kötelékes dolog lett egy kicsit kurtán-furcsán lerendezve, de azt is el tudtam fogadni. 

A hat kötet közül ennek a borítója nem tetszik annyira, mint pl. a harmadiké, de nem is olyan rossz, mint a negyediké, körülbelül az első rész külső megjelenésével van egy szinten: nem rossz, de nem is jó. A könyv minőségében néhány elgépeléstől eltekintve nincs hiba. Rose narrációja lehengerlő, ezúttal is sokat nevettem a stíluson, a megfogalmazáson és azon, Rose mennyit bosszankodik. A megható és drámai pillanatokat ugyanúgy át lehet érezni, mint a barátság, a szerelem értékeit vagy a családtagok közötti kimondott-kimondatlan szeretetet. 

A karakterek hozták a formájukat. Rose vagány, kemény harcos, elszánt, merész, néha meggondolatlan és nem bír egy helyben ülni. Humoros, vicces, beszólogatós, bátor, mindent az öklével akar megoldani és bármit megtenne Lissáért. Bár sokat változott a történet előrehaladtával, fejlődött, megfontoltabb, bölcsebb lett, alaptermészete változatlan maradt. Dmitrij változott a legtöbbet, néha vannak kétségbeesett pillanatai, de még mindig bölcs, megfontolt, józan gondolkodású és a harcban verhetetlen. Lissa, Christian, Adrian, Eddie, Mia és Sydney szinte már jó ismerősökként jelennek meg előttem a könyv olvasása közben. Örülök, hogy megismerhettem ezeket a szereplőket és sajnálom, hogy véget ért a sorozat. Egy kicsit kárpótol a spin-off sorozat, a Vérvonalak, ahol az új karakterek mellett viszontláthatjuk majd a régi szereplőket is. A Vámpírakadémia sorozat fordulatos és izgalmas történetet tár elénk, egyedi világfelépítéssel, igazi értékekkel, barátsággal és szerelemmel, a felnőtté válás egy rögös, de csodálatos útját bemutatva. Annyit mondhatok, hogy Richelle Mead engem a biztos olvasói között tudhat, a többi sorozatára, könyvére is vevő vagyok.

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/5

Szereplők: 5/4.5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5