Brenna Yovanoff: Az elcserélt
Mackie Doyle igyekszik úgy élni az életét, mint mindenki más Gentry tökéletes kisvárosában: gondtalanul, boldogan, és egyezményes hallgatásban arról, hogy miért nem történik ebben a városkában soha semmilyen szerencsétlenség. Pedig lenne miről beszélni.
Mackie-nek is van egy sötét titka. Ő egy elcserélt, tizenhat évvel ezelőtt hagyták ott egy igazi kisbaba helyett a bölcsőben. Most azonban a város alatt élő lények visszavárják, neki pedig döntenie kell arról, hogy hová akar tartozni. Egy hónappal ezelőtt még őt sem érdekelték a titkok, a normális, emberi élet reményében el is küldte volna a lényeket. Most azonban, hogy feltűnt a színen a furcsa, szép és megbántott lány, Tate, már túl sok minden forog kockán. Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, hogy miért él az emberek között, és hogy képes lesz-e valaha is arra, hogy valóban közéjük tartozzon…
Brenna Yovanoff elsőkönyves író, Az Amerikai Egyesült Államokban, Denverben, Colorado államban él férjével. Eddig számos folyóiratban és a Merry Sisters of Fate blogon publikált már Maggie Stiefvater és Tessa Gratton írónőkkel együtt.
Életéről keveset oszt meg az olvasókkal. Annyit tudunk, hogy tizenöt éves koráig magántanuló volt, és ez rányomta a bélyegét a személyiségére. Saját bevallása szerint jól focizik és szereti az erőszakos videojátékokat, viszont nehezére esik magabiztosnak tűnnie – talán, mert alacsony, vagy mert nem nagyon tud úgy beszélni, mintha lenne bármi fogalma is arról, hogy mit mond. Éjjeli bagoly, általában visszahúzódó típus és a vitákban szeret semleges maradni. A regénye szereplői közül leginkább Carlinára szeretne hasonlítani.
Nos, először is szögezzük le, hogy már megint bedőltem az érdekes borítónak. Elég régen megvan már ez a könyv, emlékszem, a misztikus-borongós külseje és az ígéretes fülszöveg ragadta meg a figyelmemet. Nemrég sikerült átrágnom magam rajta, és egyáltalán nem tetszett, valahogy nem fogott meg. Ez egy rövid értékelés lesz, mert erre a könyvre nem szeretnék sok szót vesztegetni.
Valami borzalmas összevisszaság volt a világfelépítés, nem értettem, hogy az emberek mit tudnak a városukról és mit nem. Néha elfogadták és nem találták furcsának a helyzetet, máskor pedig meglepődtek. Kusza és logikátlan volt, mintha több helyről lenne összeszedve, véletlenül összerázva és elénk öntve. A horrorisztikusnak szánt jelenetek inkább csak undorítóak voltak, a könyv unalmasságát az állandó eső csak erősítette, és közben egyszerűen nem történt semmi a könyvben! A borús hangulat és a titokzatosság megmarad, de nem kapunk semmi mást. Se érzelmeket, se cselekményt.
A szereplők nem nőttek a szívemhez. A főszereplő, Mackie karaktere egyáltalán nem volt szimpatikus. Szereti a sötét ruhákat, a rockzenét, és úgy érzi, csak otthon van biztonságban. Ettől különlegesnek kellett volna látnom? Szerintem ez a legtöbb kamaszra igaz, tehát főhősünk nem volt valami egyedi figura, leszámítva azt, hogy ő egy váltott gyermek, azaz gyerekkorában elcserélték. Elvitték az igazi gyereket és őt hagyták ott helyette. Szeretne normális lenni, beilleszkedni, és nem veszi észre, hogy már régen beilleszkedett. Nos, Mackie folyton magát sajnáltatta, hogy neki milyen rossz, meg hogy őt senki nem szereti, holott mindenki törődött vele: a testvére, a barátai és még Tate is. A szerelmi szálon láttam néha valami reménykeltő villanást, de úgy halt el, mint egy kis szikra, mikor egy vödör vizet zúdítanak rá. Aki izgalomra és fordulatokra vágyik, ne itt keresgéljen.
A könyv külsejéről: a borító tetszik, érdekes és visszaadja a könyvnek azt a borongós, ködös atmoszféráját, de a fejezetcímek betűtípusa szinte olvashatatlan. És a fordítás is zavaró volt néhány helyen, ami miatt kénytelen vagyok pontot levonni. Összességében egy titokzatos, borús hangulatú regény, kevés cselekménnyel, a főszereplő beilleszkedési vágyával, és rejtélyes, de kusza és kidolgozatlan háttérvilággal. Tiniknek és olyanoknak, akik valami horrorszerű, bizarr könyvre vágynak, biztos különleges élményt nyújt, de egy sokat olvasott embernek nem tud újat mutatni. Én egyáltalán nem nevezném horrornak sem, mert nem az. Ez egy egyszerű tinifantasy sötét, borongós háttérrel.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/2
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/13
Valami borzalmas összevisszaság volt a világfelépítés, nem értettem, hogy az emberek mit tudnak a városukról és mit nem. Néha elfogadták és nem találták furcsának a helyzetet, máskor pedig meglepődtek. Kusza és logikátlan volt, mintha több helyről lenne összeszedve, véletlenül összerázva és elénk öntve. A horrorisztikusnak szánt jelenetek inkább csak undorítóak voltak, a könyv unalmasságát az állandó eső csak erősítette, és közben egyszerűen nem történt semmi a könyvben! A borús hangulat és a titokzatosság megmarad, de nem kapunk semmi mást. Se érzelmeket, se cselekményt.
A szereplők nem nőttek a szívemhez. A főszereplő, Mackie karaktere egyáltalán nem volt szimpatikus. Szereti a sötét ruhákat, a rockzenét, és úgy érzi, csak otthon van biztonságban. Ettől különlegesnek kellett volna látnom? Szerintem ez a legtöbb kamaszra igaz, tehát főhősünk nem volt valami egyedi figura, leszámítva azt, hogy ő egy váltott gyermek, azaz gyerekkorában elcserélték. Elvitték az igazi gyereket és őt hagyták ott helyette. Szeretne normális lenni, beilleszkedni, és nem veszi észre, hogy már régen beilleszkedett. Nos, Mackie folyton magát sajnáltatta, hogy neki milyen rossz, meg hogy őt senki nem szereti, holott mindenki törődött vele: a testvére, a barátai és még Tate is. A szerelmi szálon láttam néha valami reménykeltő villanást, de úgy halt el, mint egy kis szikra, mikor egy vödör vizet zúdítanak rá. Aki izgalomra és fordulatokra vágyik, ne itt keresgéljen.
A könyv külsejéről: a borító tetszik, érdekes és visszaadja a könyvnek azt a borongós, ködös atmoszféráját, de a fejezetcímek betűtípusa szinte olvashatatlan. És a fordítás is zavaró volt néhány helyen, ami miatt kénytelen vagyok pontot levonni. Összességében egy titokzatos, borús hangulatú regény, kevés cselekménnyel, a főszereplő beilleszkedési vágyával, és rejtélyes, de kusza és kidolgozatlan háttérvilággal. Tiniknek és olyanoknak, akik valami horrorszerű, bizarr könyvre vágynak, biztos különleges élményt nyújt, de egy sokat olvasott embernek nem tud újat mutatni. Én egyáltalán nem nevezném horrornak sem, mert nem az. Ez egy egyszerű tinifantasy sötét, borongós háttérrel.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/2
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/13
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése