Lauren Oliver: Káosz

Lauren Oliver: Káosz 

(Delírium 2.)

"- Szóval korábban hogy hívtak? - kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: - Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél. Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul. - Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz - mondja halkan, de határozottan. - Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid... elporladtak. - Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. - Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik." - Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

A Delírium után rögtön elkezdtem olvasni a második részt, a Káoszt (Pandemonium). Mivel az első kötet elég ütősen ért véget, már vártam, hogy megtudjam, mi lesz Lenával. Ő ki tudott szökni a Vadonba, de ehhez Alex segítségére és önfeláldozására volt szüksége. Azért akartak megszökni, hogy kint a Vadonban együtt legyenek, hogy Lenát ne kezeljék ki és továbbra is szerelmesek lehessenek egymásba. De Alexnek nem sikerült kijutnia.

Lena-t elborítja a gyász, a veszteség fájdalma, majd' belehal Alex hiányába. De úgy érzi, most Alex helyett is élnie kell, helyette is boldognak kell lennie, hisz a fiú ezért áldozta fel az életét. Meg tudtam érteni Lenát, milyen nehéz neki egy vadidegen helyen, ahol semmit és senkit nem ismer. Azt sem tudja, hová menjen, mihez kezdjen egyedül egy számára ismeretlen világban a szeretett fiú nélkül, akivel együtt akartak élni. Új emberekkel ismerkedik meg, vadonbeli kikezeletlenekkel, az ő fogalma szerint Veszettekkel. Össze kell szednie minden testi és lelki erejét ahhoz, hogy beilleszkedhessen. Lena nagyon sokat változik, az első könyvben megismert naiv, bátortalan, egész életében agymosáson átesett Lena eltűnt. Az új, vadonbeli Lena keményebb, lázadó, igazi túlélő típus, aki nem fél kockáztatni az életét a jó ügy érdekében és a szeretteiért. A Vadon, az éhezés, az élet és szerettei elvesztése megedzette: harcias, tettre kész lány lett. Határozott jellemfejlődésen esett át, bár én a naiv Lenát is kedveltem.

Ez a könyv teljesen más jellegű, másabb hangulatú, mint az első rész. Itt több az izgalom, az akció, míg a Delíriumban inkább Lena fejében, gondolkodásmódjában történtek a nagy változások. Ott a teljes történet Portland városában játszódott és az egész könyvet áthatotta valami baljós fojtogató hangulat, az állandó ellenőrzöttség, a szabad akarat hiányának és az emberi tehetetlenségnek az érzése. Ez a kötet merőben eltér ettől. Itt az emberek cselekvőképesek, mernek és tudnak is tenni valamit annak érdekében, hogy jobbra forduljon az életük. Jobban megismerjük a Veszettek csoportjait ( Kiderül, hogy a Veszettek között is vannak jók és rosszak is: a Dögevők) és kicsit az Ellenállást is. Az Ellenállás tagjai azok, akik kapcsolatban állnak a szimpatizánsokkal, céljuk a hatalom megdöntése, a kúra eltörlése.

Sok új szereplő lép be a történetbe és először furcsa volt a sok szokatlan név: Tövis, Holló, Mókus, Kék, Vadász. Ahogy Lena, úgy én is idegenként éreztem magam közöttük, de végül jobban megismertük őket és Lena be tudott illeszkedni a Vadonba. Nagyon érdekes karakter volt Holló, a háttértörténetét megtudva már meg lehetett érteni a viselkedését. Szimpatikus volt Vadász, Sarah, Kék és a maga módján mégis csak törődő Tövis is. Lenának sok mindenen, nehéz megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, amitől megváltozik. Bár még mindig szereti, várja Alexet, a józan eszével tudja, hogy a fiú halott (vagy jobb esetben is örökre a Kriptába zárták), ezért gyászolja Alexet. Ám hamarosan új, nem várt érzések kelnek benne életre egy új fiú iránt. És ki ez az új fiú? Julian Fineman, a Delíriummentes Amerika nevű mozgalom fejének fia. Vagyis az ellenség. Lena azt a feladatot kapja az Ellenállástól, hogy tartsa szemmel Juliant, de a fiúról kiderül, nem egészen olyan, mint amilyennek a nagyvilág felé mutatja magát.

Ilyennek képzelem Juliant (csak ettől hosszabb hajjal)

Julian már eleve érdekes személyiség, összetett jellem. Ellentmondásossága megnyilvánul abban, mennyire lelkesnek és delíriumellenesnek tűnik, több agyműtét után is vállalja a kúrát, pedig valószínű, hogy bele fog halni. Ám kiderül, hogy ennyire nem elvakult. A múltját és valódi énjét megismerve rájövünk, hogy ő nem tehet mást, szót fogad az apjának és titokban a halálban reménykedik. Az első részben nagyon kedveltem Alexet, és kicsit haragudtam Lenára, hogy ilyen hamar (na jó, nem annyira hamar, hisz közben eltelik fél év) talál magának valaki mást, de Julian kifejezetten kedvelhető figura volt. Aranyos, kedves fiú, aki bár fanatikus DMA-harcosnak tűnik, Lenát megismerve elbizonytalanodik. Itt most éppen fordított helyzetben van Lena, mint Alex-szel annak idején, mert most ő a Veszett és Julian a kikezelendő. A DMA mozgalom azt akarja elérni, hogy a kúrát előbbre hozzák és már fiatalabb embereken is el lehessen végezni. Mindent megtesznek azért, hogy érvényt szerezzenek akaratuknak, még trükkös eszközökhöz is folyamodnak. A végén van egy kis kavarodás, nem tudni, ki kinek dolgozik, kinek az oldalán áll, de ki lehet bogozni a szálakat. 

A könyv érdekessége a narráció, az eseményeket nem kronológiai sorrendben meséli el az írónő. Itt két cselekményszál van, és mindkettő Lenáé, de egyik a Vadonba éppen megérkező Lena életét meséli el (ezek az "akkor" fejezetek), a másik pedig a jelenlegi helyzetet írja le. A "most" fejezetek az Ellenállásnak dolgozó, megváltozott, kemény Lenát mutatják be. Mindkét szál lekötött, hol egyik, hol másik volt érdekesebb. A régi inkább érzelmesebb, drámaibb volt, míg a jelen események akciódúsabbra sikerültek, ugyanakkor a szerelmi szál is ezen jelent meg. A könyv végi utolsó fejezet nagyon hosszú lett, de olyan izgalmas, pörgős volt, hogy hamar elolvastam. A könyv utolsó oldala pedig durva fordulatot tartogat az olvasó számára.

A szöveg ezúttal is sok szép gondolatot tartalmaz és vannak olyan hasonlatok, metaforák, amik nagyon megragadták a figyelmemet (pl. a torony). Ez a rész azonban nem annyira elmélkedős, mint az előző, ez fordulatosabb, több benne a cselekmény. A történetmesélés jelen idejű, ez most sem zavart, hamar megszoktam. Az egyetlen, ami nem tetszik a könyvben, az a magyar borító. A külföldi kiadás borítóképe is lehetne kifejezőbb, viszont az legalább szép. De ez?? Szeplős szőke lány fekete kapucnis pulóverben? A fedőlap nem esztétikus, a lány egyáltalán nem hasonlít a könyvbeli Lenára, és olyan semmitmondó az egész kép. Nem illik a könyvhöz, sem a hangulatát, sem a témáját nem tükrözi és még olvasásra sem ingerel. A kiadvány egyébként igényes, a borítón kívül nem volt vele bajom. Jobban örültem volna, ha átveszik a külföldi borítót. 

Külföldi borító

Összességében tetszett a könyv, bár tartottam tőle, hogy Lauren Oliver abba a hibába esik, mint Ally Condie a remek Matched után a katasztrofális folytatással, a Crossed című könyvvel. Ez azonban méltó folytatása lett a Delíriumnak, igaz, ez a kötet teljesen más hangulatú. Más a főszereplőnk jelleme, teljesen újak a mellékszereplők, más a helyszín (a Vadon és New York, nem Portland). Más jellegű a cselekmény, ráadásul két, időben elkülönülő szálon halad, nem pedig lineárisan. A sok újítás ellenére valahogy mégis éreztem, hogy ez egy folytatáskötet és remélhetőleg a harmadik részben sikerül az írónőnek a kétféle világot egyesítenie. Egy nagy forradalom van készülőben és a könyv végi fordulat is érdekes dolgokat ígér, kíváncsian várom a folytatást. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/5

Szereplők: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/17