E. L. James: A szürke ötven árnyalata
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.
Jó ideje tudok már a könyv létezéséről, sokat hallottam róla, nagyjából tudtam, miről szól, de valahogy nem vonzott, nem voltam rá kíváncsi. De mivel most valaki kölcsönadta (Köszi, tesó!), meg a készülő film apropóján is úgy gondoltam, itt az ideje elolvasnom. A fülszöveg elég jól leírja a könyv tartalmát, lényegét. Igen, ez az a könyv, aminek a háromnegyedében szexelnek, a maradék egynegyed részben pedig a szexről beszélnek illetve arról/azon gondolkodnak. És nagyjából ennyiben ki is merül a sztori. De nem ez volt vele a bajom, hisz egy erotikus regénynél ez megszokott, az viszont nagyobb probléma, hogy ezen felül nem sok pluszt ad.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de engem egyáltalán nem nyűgözött le. Úgy összességében nem volt annyira rossz könyv, csak ahhoz képest, mennyit eladtak belőle. Szerintem az lehet a titka, hogy sok mindenkinek még újdonságként hat, ha egy könyvben ennyire nyíltan beszélnek ilyen tabutémákról, meg eleve hogy az egész csak a nyers szexualitásról szól, meglehetősen szókimondóan. Aztán ott van az is, amit én nemes egyszerűséggel csak "Miley Cyrus-effektusnak" nevezek, hogy valami azért népszerű, azért beszél róla mindenki, mert botrányos és figyelemfelkeltő, nem pedig azért, mert jó. Akárhogy is legyen, tény, hogy nem lettem az Ötven árnyalat trilógia fanatikus rajongója. Én jobban szeretem a cselekményközpontú történeteket az erotikus regények esetében is. Nehezen haladtam vele, hetekig tartott, mire elolvastam, sokszor félretettem. A könyv eleje számomra nehezen indult be, untam az ismerkedős részt, mert a fülszöveg elolvasása után már eleve tudtam, mi lesz a vége. És gyakorlatilag utána sem történt semmi, csak szexjelenetek meg a főszereplő lány önámítása, aki azt hitte, kihozhat valami jót egy eleve halálra ítélt kapcsolatból. A pasi már az elején megmondta, hogy csak szado-mazo-szexelni akar vele, ehhez képest a lány abban reménykedik, hogy szerelem és komoly kapcsolat fog közöttük kialakulni. Miért hiszi ezt?
Értem én, mi a könyv mondanivalója: hogy meg lehet változni, és érdemes is, ha van kiért. És mindig lehet reménykedni abban, hogy az őszinte szerelemnek van esélye. Van remény arra, hogy egy rosszfiú miattunk megváltozik (bár erre ebben a bevezető kötetben még nem került sor, de van egy olyan sejtésem, hogy ebbe az irányba fog elmenni a történet). Ezek szép gondolatok és jó kis tanulság, ezzel csak az a baj, hogy a való életben ez általában nem így történik. Persze álmodozni lehet. És ez az egyik dolog, ami kifejezetten idegesített a könyvben: hogy az az üzenete, hogy egy lánynak (meg a nőknek általában) mindent el kell viselnie, tűrnie kell a megaláztatásokat, a testi-lelki fájdalmakat, a parancsolgatást, az állandó ellenőrzést, és azt, hogy mindenkinek hazudnia kell a kapcsolatukról. És mindezt miért? Hogy a pasinak jó legyen?? Hogy vele maradjon? A lánynak ebben mi a jó?! Hogy hátha megváltozik? Egyszerűen nem értettem, hogy valakinek ez hogyan érheti meg? Pedig (kapaszkodjatok meg!) a való életben is léteznek ilyen kapcsolatok! Nem is kevés. És komolyan tartok attól, hogy sok naiv lány, aki olvassa ezt a könyvet (és az ehhez hasonlókat, mert rengeteg van belőlük és e könyv sikerén felbuzdulva most mindenki ilyet akar írni), valósnak fogadja el ezt a nyakatekert helyzetet és természetesnek veszi, hogy ő nem ér annyit, mint egy férfi. Meg hogy mindent meg kell tennie (olyasmit is, amit nem akar), csak hogy a férfi méltóztasson foglalkozni vele. Remélem, ettől azért több eszünk van, lányok! Bocs a harcias hangvételért, de ez a könyv enyhén szólva kihozta a feminista énemet. :)
A másik dolog, ami zavart a könyvben, az az, hogy a lány, aki mindent megtesz egy (reményei szerint szerelmi) kapcsolatért, mit kap cserébe? Helikopterutat, notebookot, Blackberryt, kaját (ha akar enni, ha nem) és ruhákat! Hát ezekért hogy a fenébe ne érné már meg kékre-zöldre veretni magadat, ugye? Már így is olyan anyagias a világ, kivesznek a régi értékek. Most komolyan, miért kell azt hangsúlyozni, hogy az anyagi javakért megéri mindent bevállalni? Oké, értem, hogy főszereplőnknek, Anának ezek a dolgok nem sokat jelentenek (még szerencse), és ő gyakorlatilag szerelemből megy bele a játékba, de azért számára mégis csak az a pasi legfőbb jellemzője, hogy gazdag és hú mi mindene van, meg hogy gyönyörű.
Tudom, hogy a történet tartogat még meglepetéseket, mert ebben a részben nem sok minden derült ki. Csak remélni tudom, hogy a folytatás jobban fog tetszeni, és látok majd valami fejlődést mind a cselekmény, mind a mondanivaló terén. Maguk a szexjelenetek nem voltak annyira durvák, mint amilyennek képzeltem, pedig igencsak elfehéredtem, mikor Anával együtt elolvastam a szerződést.
Narrátorunk, Anastasia egy szelíd, naiv, bátortalan, ügyetlen lány. Ilyen tekintetben nagyon emlékeztetett Bellára (Alkonyat). És őt is egy elérhetetlennek tűnő, rejtélyes, kiismerhetetlen pasi környékezi meg, aki sokkal jobb, gazdagabb, szebb, menőbb, mint ő. Ismerős, igaz? Szimpatikus vonása az volt, hogy nem mondott rögtön igent Grey ajánlatára, néha gondolkodott, és tetszett, hogy ellent mert mondani (persze nem mindig és nem is sokáig). Az, hogy mindig mindent megbocsátott és a legapróbb udvariassági gesztusoktól is majd' elájult, már nem tetszett annyira. Kicsit sajnáltam szegényt, mikor kezdett rájönni, hogy belehabarodott a pasasba, és kezdte megérteni, hogy itt bizony nem számíthat olyan szerelemre, amire vágyik. Pedig tényleg nem kért sokat, csak egy normális kapcsolatot akart. Ellentmondásosan viselkedett, szerintem aki szűz és még csak pasija sem volt soha, az nem így viselkedik, szóval az írónőnek nem igazán sikerült elkapnia az "ártatlan szűzike" karaktert.
A vége felé már untam, hogy Ana folyton a belső istennőjével meg a tudatalattijával jött, pedig eleinte még érdekes és aranyos volt. Szinte elképzeltem, hogy úgy ülnek Ana vállán, mint a kisangyal meg a kisördög és különféleképpen reagálnak a lány cselekedeteire, illetve más-más tanácsokkal látják el. A tudatalattija logikusan gondolkodó és megfontolt volt, de néha gonoszkodott egy kicsit, ő képviselte a józan ész szavát. A belső istennője inkább a testi vágyaknak adott hangot és lelkesen bólogatott minden újabb pikáns ötletre. Az is untig ismételt és idegesítő elem volt a könyvben, hogy Ana folyton az ajkát rágcsálta, a szemét forgatta és minden egyes oldalon legalább kétszer elpirult. Ana karakterében csak a családja (érdekes felállás) és a könyv végi döntése tetszett.
Ana figurájánál csak Christian Grey karaktere idegesített jobban. Fiatal milliomos, titokzatos, jóképű, gazdag, komoly, parancsolgató, gazdag, gazdag, és említettem, már, hogy GAZDAG? Mintha ez lenne a legfontosabb tulajdonsága. Ja, és gyönyörű. Nos, lássuk csak, ezen kívül miért is lehet beleszeretni? Nos, ... hoppá, nincs ilyen! Mert a személyisége egyszerűen taszító. Hűvös udvariasság jellemzi, soha nem látni felhőtlen örömet az arcán, szomorúság és düh váltakozik a hangulatingadozásaiban. Nem értettem, miért szeretett bele Ana. Ezen kívül nem sok mindent tudtunk meg a jelleméről és a titokzatos múltjáról. Csak sejteni lehet, hogy nem volt olyan egyszerű az élete, mint ahogy hinnénk és érezni, hogy valami sötét titok lappang a múltjában. Talán az tette őt olyanná, amilyen lett. Ez a titokzatosság volt az egyetlen, ami kicsit szimpatikusabbá tette nekem Christian alakját, de erről egyelőre olyan kevés információt kaptunk, hogy nem tudta felülírni az ellenszenvemet.
És hogy mitől volt ellenszenves? Azt hiszi, hogy pénzen bármit meg lehet venni, szeretetet, vonzódást, lányokat játékszernek (mondjuk ebben nyilvánvalóan igaza van, hisz eddig is akadtak lelkes jelöltek - újabb negatív üzenet). Beképzelt, parancsolgató, idegesítő, ok nélkül féltékeny, állandóan nyaggatta Anát, hogy egyen (ettől már a falra másztam), mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarja, mindenbe beleszólt, mindent tudni akart róla, mindenhová követte és mindenhol ott volt! Még akkor is, mikor a lány mondta, hogy egy kicsit távol akar lenni tőle, hogy gondolkodhasson, akkor is megjelent! Olyan idegesítő volt (mint valami őrült zaklató), én biztos nem szerettem volna bele egy ilyen levakarhatatlan férfiba. Túl sokat kaptunk belőle, olyan érzésem volt, mintha az írónő a pofánkba nyomná Cristian Greyt, ha kérünk belőle, ha nem. Hát, én nem kértem.
A mellékszereplők közül Kate-et nem bírtam, folyton kíváncsi volt, faggatózott, beleszólt Ana életébe és kicsit olyan volt, mint Christian, csak lányban. Mondanom sem kell, ez nem tette rokonszenvesebbé. Christian szülei és testvérei érdekesek voltak, róluk olvastam volna még, remélem, a következő részekben jobban megismerhetjük őket is. És Mrs. Robinsonra már nagyon kíváncsi vagyok, ő tényleg érdekes figurának tűnik.
A könyv nyelvezete is hagyott némi kivetnivalót maga után. "Szent szar", "szent tehén" és "basszantyú" minden mennyiségben. Igen, ezek a leggyakrabban használt kifejezések a könyvben. A szerző ilyen profi írástechnikai eszközöket használt arra, hogy kifejezze, milyen meghökkentő dolog történik a szereplőjével. Ezen kívül csúnya szavak is előfordulnak, de ez nem zavart annyira, mert felfokozott állapotban, túlfűtött pillanatokban történt és ez csak hozzájárult a jelenetek érzékiségéhez. Azért előfordultak szép gondolatok is a könyvben, amik elgondolkodtattak, de akadt jó néhány olyan rész, ahol csak 1-2 szavas tőmondatok követték egymást. Az sem tetszett, hogy Grey mindenféle következetesség nélkül használja Ana neveit. Egyszer Anának, máskor Anastasiának, néha Miss Steele-nek szólítja, de erre nincs szabály, mikor melyiket alkalmazza. Jobban tetszett volna, ha kicsit elkülönülnek a megnevezések, pl. mikor dühös, akkor Anastasia-nak szólítja, mikor alkudoznak, akkor Miss Steele, vagy valami. De semmi ilyen nem volt, és ez indokolatlanná tette a háromféle név használatát. A fülszövegben beígért "mélyen megindító" tartalmat és humort hiányoltam, nem vettem észre, hogy olyan "mulattató" lett volna a könyv.
Hogy írjak valami jót is, elmondom, hogy a könyv külső megjelenése tetszik. A borítókép nagyon szép és a címhez illően szürke, valamint azt a nyakkendőt ábrázolja, ami nagy szerepet kap a könyvben. Maga a fedőlap csodálatos bársonyos anyagú, nagyon igényes. A három kötet borítóját elnézve a második tetszik legjobban, így az kap majd maximum pontot. A kötet külső megjelenése illik a könyv tartalmához és hangulatához, a kiadvány minőségével nincs gondom. A szöveg betűtípusa szép, a sortávolság optimális, az e-mailek más betűtípussal vannak kiemelve. Könnyű olvasni, nem fárasztó, én nem emiatt haladtam nehezen az olvasással, hanem mert nem kötött le annyira a történet. A könyvet olyanoknak ajánlom, akik nem bánják, ha egy abuzív kapcsolatról olvasnak és akik szeretik a nem túl eseménydús erotikus jellegű történeteket, melyekbe némi szomorúság és titokzatosság is vegyül.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/3
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/3
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20 / 13.5
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de engem egyáltalán nem nyűgözött le. Úgy összességében nem volt annyira rossz könyv, csak ahhoz képest, mennyit eladtak belőle. Szerintem az lehet a titka, hogy sok mindenkinek még újdonságként hat, ha egy könyvben ennyire nyíltan beszélnek ilyen tabutémákról, meg eleve hogy az egész csak a nyers szexualitásról szól, meglehetősen szókimondóan. Aztán ott van az is, amit én nemes egyszerűséggel csak "Miley Cyrus-effektusnak" nevezek, hogy valami azért népszerű, azért beszél róla mindenki, mert botrányos és figyelemfelkeltő, nem pedig azért, mert jó. Akárhogy is legyen, tény, hogy nem lettem az Ötven árnyalat trilógia fanatikus rajongója. Én jobban szeretem a cselekményközpontú történeteket az erotikus regények esetében is. Nehezen haladtam vele, hetekig tartott, mire elolvastam, sokszor félretettem. A könyv eleje számomra nehezen indult be, untam az ismerkedős részt, mert a fülszöveg elolvasása után már eleve tudtam, mi lesz a vége. És gyakorlatilag utána sem történt semmi, csak szexjelenetek meg a főszereplő lány önámítása, aki azt hitte, kihozhat valami jót egy eleve halálra ítélt kapcsolatból. A pasi már az elején megmondta, hogy csak szado-mazo-szexelni akar vele, ehhez képest a lány abban reménykedik, hogy szerelem és komoly kapcsolat fog közöttük kialakulni. Miért hiszi ezt?
Értem én, mi a könyv mondanivalója: hogy meg lehet változni, és érdemes is, ha van kiért. És mindig lehet reménykedni abban, hogy az őszinte szerelemnek van esélye. Van remény arra, hogy egy rosszfiú miattunk megváltozik (bár erre ebben a bevezető kötetben még nem került sor, de van egy olyan sejtésem, hogy ebbe az irányba fog elmenni a történet). Ezek szép gondolatok és jó kis tanulság, ezzel csak az a baj, hogy a való életben ez általában nem így történik. Persze álmodozni lehet. És ez az egyik dolog, ami kifejezetten idegesített a könyvben: hogy az az üzenete, hogy egy lánynak (meg a nőknek általában) mindent el kell viselnie, tűrnie kell a megaláztatásokat, a testi-lelki fájdalmakat, a parancsolgatást, az állandó ellenőrzést, és azt, hogy mindenkinek hazudnia kell a kapcsolatukról. És mindezt miért? Hogy a pasinak jó legyen?? Hogy vele maradjon? A lánynak ebben mi a jó?! Hogy hátha megváltozik? Egyszerűen nem értettem, hogy valakinek ez hogyan érheti meg? Pedig (kapaszkodjatok meg!) a való életben is léteznek ilyen kapcsolatok! Nem is kevés. És komolyan tartok attól, hogy sok naiv lány, aki olvassa ezt a könyvet (és az ehhez hasonlókat, mert rengeteg van belőlük és e könyv sikerén felbuzdulva most mindenki ilyet akar írni), valósnak fogadja el ezt a nyakatekert helyzetet és természetesnek veszi, hogy ő nem ér annyit, mint egy férfi. Meg hogy mindent meg kell tennie (olyasmit is, amit nem akar), csak hogy a férfi méltóztasson foglalkozni vele. Remélem, ettől azért több eszünk van, lányok! Bocs a harcias hangvételért, de ez a könyv enyhén szólva kihozta a feminista énemet. :)
A másik dolog, ami zavart a könyvben, az az, hogy a lány, aki mindent megtesz egy (reményei szerint szerelmi) kapcsolatért, mit kap cserébe? Helikopterutat, notebookot, Blackberryt, kaját (ha akar enni, ha nem) és ruhákat! Hát ezekért hogy a fenébe ne érné már meg kékre-zöldre veretni magadat, ugye? Már így is olyan anyagias a világ, kivesznek a régi értékek. Most komolyan, miért kell azt hangsúlyozni, hogy az anyagi javakért megéri mindent bevállalni? Oké, értem, hogy főszereplőnknek, Anának ezek a dolgok nem sokat jelentenek (még szerencse), és ő gyakorlatilag szerelemből megy bele a játékba, de azért számára mégis csak az a pasi legfőbb jellemzője, hogy gazdag és hú mi mindene van, meg hogy gyönyörű.
Tudom, hogy a történet tartogat még meglepetéseket, mert ebben a részben nem sok minden derült ki. Csak remélni tudom, hogy a folytatás jobban fog tetszeni, és látok majd valami fejlődést mind a cselekmény, mind a mondanivaló terén. Maguk a szexjelenetek nem voltak annyira durvák, mint amilyennek képzeltem, pedig igencsak elfehéredtem, mikor Anával együtt elolvastam a szerződést.
Narrátorunk, Anastasia egy szelíd, naiv, bátortalan, ügyetlen lány. Ilyen tekintetben nagyon emlékeztetett Bellára (Alkonyat). És őt is egy elérhetetlennek tűnő, rejtélyes, kiismerhetetlen pasi környékezi meg, aki sokkal jobb, gazdagabb, szebb, menőbb, mint ő. Ismerős, igaz? Szimpatikus vonása az volt, hogy nem mondott rögtön igent Grey ajánlatára, néha gondolkodott, és tetszett, hogy ellent mert mondani (persze nem mindig és nem is sokáig). Az, hogy mindig mindent megbocsátott és a legapróbb udvariassági gesztusoktól is majd' elájult, már nem tetszett annyira. Kicsit sajnáltam szegényt, mikor kezdett rájönni, hogy belehabarodott a pasasba, és kezdte megérteni, hogy itt bizony nem számíthat olyan szerelemre, amire vágyik. Pedig tényleg nem kért sokat, csak egy normális kapcsolatot akart. Ellentmondásosan viselkedett, szerintem aki szűz és még csak pasija sem volt soha, az nem így viselkedik, szóval az írónőnek nem igazán sikerült elkapnia az "ártatlan szűzike" karaktert.
A vége felé már untam, hogy Ana folyton a belső istennőjével meg a tudatalattijával jött, pedig eleinte még érdekes és aranyos volt. Szinte elképzeltem, hogy úgy ülnek Ana vállán, mint a kisangyal meg a kisördög és különféleképpen reagálnak a lány cselekedeteire, illetve más-más tanácsokkal látják el. A tudatalattija logikusan gondolkodó és megfontolt volt, de néha gonoszkodott egy kicsit, ő képviselte a józan ész szavát. A belső istennője inkább a testi vágyaknak adott hangot és lelkesen bólogatott minden újabb pikáns ötletre. Az is untig ismételt és idegesítő elem volt a könyvben, hogy Ana folyton az ajkát rágcsálta, a szemét forgatta és minden egyes oldalon legalább kétszer elpirult. Ana karakterében csak a családja (érdekes felállás) és a könyv végi döntése tetszett.
Ana figurájánál csak Christian Grey karaktere idegesített jobban. Fiatal milliomos, titokzatos, jóképű, gazdag, komoly, parancsolgató, gazdag, gazdag, és említettem, már, hogy GAZDAG? Mintha ez lenne a legfontosabb tulajdonsága. Ja, és gyönyörű. Nos, lássuk csak, ezen kívül miért is lehet beleszeretni? Nos, ... hoppá, nincs ilyen! Mert a személyisége egyszerűen taszító. Hűvös udvariasság jellemzi, soha nem látni felhőtlen örömet az arcán, szomorúság és düh váltakozik a hangulatingadozásaiban. Nem értettem, miért szeretett bele Ana. Ezen kívül nem sok mindent tudtunk meg a jelleméről és a titokzatos múltjáról. Csak sejteni lehet, hogy nem volt olyan egyszerű az élete, mint ahogy hinnénk és érezni, hogy valami sötét titok lappang a múltjában. Talán az tette őt olyanná, amilyen lett. Ez a titokzatosság volt az egyetlen, ami kicsit szimpatikusabbá tette nekem Christian alakját, de erről egyelőre olyan kevés információt kaptunk, hogy nem tudta felülírni az ellenszenvemet.
És hogy mitől volt ellenszenves? Azt hiszi, hogy pénzen bármit meg lehet venni, szeretetet, vonzódást, lányokat játékszernek (mondjuk ebben nyilvánvalóan igaza van, hisz eddig is akadtak lelkes jelöltek - újabb negatív üzenet). Beképzelt, parancsolgató, idegesítő, ok nélkül féltékeny, állandóan nyaggatta Anát, hogy egyen (ettől már a falra másztam), mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarja, mindenbe beleszólt, mindent tudni akart róla, mindenhová követte és mindenhol ott volt! Még akkor is, mikor a lány mondta, hogy egy kicsit távol akar lenni tőle, hogy gondolkodhasson, akkor is megjelent! Olyan idegesítő volt (mint valami őrült zaklató), én biztos nem szerettem volna bele egy ilyen levakarhatatlan férfiba. Túl sokat kaptunk belőle, olyan érzésem volt, mintha az írónő a pofánkba nyomná Cristian Greyt, ha kérünk belőle, ha nem. Hát, én nem kértem.
A mellékszereplők közül Kate-et nem bírtam, folyton kíváncsi volt, faggatózott, beleszólt Ana életébe és kicsit olyan volt, mint Christian, csak lányban. Mondanom sem kell, ez nem tette rokonszenvesebbé. Christian szülei és testvérei érdekesek voltak, róluk olvastam volna még, remélem, a következő részekben jobban megismerhetjük őket is. És Mrs. Robinsonra már nagyon kíváncsi vagyok, ő tényleg érdekes figurának tűnik.
A könyv nyelvezete is hagyott némi kivetnivalót maga után. "Szent szar", "szent tehén" és "basszantyú" minden mennyiségben. Igen, ezek a leggyakrabban használt kifejezések a könyvben. A szerző ilyen profi írástechnikai eszközöket használt arra, hogy kifejezze, milyen meghökkentő dolog történik a szereplőjével. Ezen kívül csúnya szavak is előfordulnak, de ez nem zavart annyira, mert felfokozott állapotban, túlfűtött pillanatokban történt és ez csak hozzájárult a jelenetek érzékiségéhez. Azért előfordultak szép gondolatok is a könyvben, amik elgondolkodtattak, de akadt jó néhány olyan rész, ahol csak 1-2 szavas tőmondatok követték egymást. Az sem tetszett, hogy Grey mindenféle következetesség nélkül használja Ana neveit. Egyszer Anának, máskor Anastasiának, néha Miss Steele-nek szólítja, de erre nincs szabály, mikor melyiket alkalmazza. Jobban tetszett volna, ha kicsit elkülönülnek a megnevezések, pl. mikor dühös, akkor Anastasia-nak szólítja, mikor alkudoznak, akkor Miss Steele, vagy valami. De semmi ilyen nem volt, és ez indokolatlanná tette a háromféle név használatát. A fülszövegben beígért "mélyen megindító" tartalmat és humort hiányoltam, nem vettem észre, hogy olyan "mulattató" lett volna a könyv.
Hogy írjak valami jót is, elmondom, hogy a könyv külső megjelenése tetszik. A borítókép nagyon szép és a címhez illően szürke, valamint azt a nyakkendőt ábrázolja, ami nagy szerepet kap a könyvben. Maga a fedőlap csodálatos bársonyos anyagú, nagyon igényes. A három kötet borítóját elnézve a második tetszik legjobban, így az kap majd maximum pontot. A kötet külső megjelenése illik a könyv tartalmához és hangulatához, a kiadvány minőségével nincs gondom. A szöveg betűtípusa szép, a sortávolság optimális, az e-mailek más betűtípussal vannak kiemelve. Könnyű olvasni, nem fárasztó, én nem emiatt haladtam nehezen az olvasással, hanem mert nem kötött le annyira a történet. A könyvet olyanoknak ajánlom, akik nem bánják, ha egy abuzív kapcsolatról olvasnak és akik szeretik a nem túl eseménydús erotikus jellegű történeteket, melyekbe némi szomorúság és titokzatosság is vegyül.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/3
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/3
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20 / 13.5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése